Adj tüdőmbe mély lélegzetet,
Ha lebukni kell újra árba,
Szívembe ritmust, éltetőt
A hibernáló árvaságba'.

Adj célt is, futni, elegendőt,
S erőt hozzá, ami hajtson,
Ne engedj út szélére ülni,
És ne engedd meg, belehalnom.

Kezedben ha nem is hordasz,
Tartsd fölöttem -- tudjam -- végig,
Fájdalmak lángja hadd lohadjon,
S ne csapjon föl-föl az égig.

Te útadat, ezt a földit
a semmivel fölcserélni
sose engedd, sose hagyjad!
Csak adj elég merszet, élni.