Lásd meg a fákat,
olyanok, mint mi,
mint a Lét:
szerteágazik
s nem nő vissza,
sosem mászod meg,
mert ággá válsz
Te is szüntelen.

Magból vagy,
mint imádott Istened,
de mondd, miért
egy a Forrás,
ha nem ismered?

Az égig akarsz törni,
de csak néhány ággal,
s mondd, mért vágod le
fél törzsed-léted?

Gyökereid Lét-anyagból
Élnek, szívják fel
az Ismeretlent,
s Te mégis
csak leveleken
felszíneskedsz.

Kezeld a szíved,
a törzsed, Élj!
Nyújtózkodj, amíg
az ágaid-gyökereid érnek,
ne sajnáld az Életet!

Hisz mind több levelet,
gyümölcsöt, illatot
hullatsz, annál
erősebb s
magasabb leszel.

Zuiro
2013-06-14