Mint fagyott levelek,
Zuhanunk mi is,
A sivár hideg földre.

A napsugaraknak
Nincs többé melege.
A szívünk most oly rideg.

Hervadt virágok
mezején keresztűl
Vándorlunk, még egyszer.

A rejtett szépség
Eltűnt örökre,
A folyó befagyott, még egy időre.

Hát jöjj ez egyszer,
Ha szívem holdfény feketíti:
Nem bírom e kínt.

A lánc eltörött
Könnyem felmarja sebeim
Érezni akarom a tüzet...megint.

Az a ragyogás
A jeges folyó mélyén.
A szemeidre emlékeztet.

A remény szikrája
Még szívemben nyugszik.
Az álmok vajon a jég mélyén válnak valóra?