egyszer összeszedem a fáradt emberek könnycseppjeit
egy üvegbe.
minden kristályt féltve megcsókolok...
ások egy gödröt a kertemben
és ha teli az üveg, kiöntöm a mederbe.
tavat formálok, amit csak én láthatok.
a legszebb könnyű férfival szeretkezem majd a partján
és az élvezettől kábán a könnyekbe fulladok,
a saját fényes tengerembe...
és testemet eszik majd a sós cseppek,
soha többé ne keressetek...