Feltöltve: 2008-06-18 17:01:55
Megtekintve: 1824
Gyász
Egyetlen szívbe ültetvén a fájdalom minden csírája
keserű könnyekkel öntözvén a tápláló szomorúság
idő véste ráncokból kikelvén kúszik a magányba
majd lebegvén a térben, mit a kín alkotván
a semmivel egy lészen egy elvetélt anya bája...
keserű könnyekkel öntözvén a tápláló szomorúság
idő véste ráncokból kikelvén kúszik a magányba
majd lebegvén a térben, mit a kín alkotván
a semmivel egy lészen egy elvetélt anya bája...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-06-18 19:52:11
Igazán kifejező, nagyon tetszik! Grat!
Légy üdvözölve, és érezd jól magad az Artagorán! :)