Minden amit érzek felemészt egyszer végleg érzem
elveszek ebben a fülsüketítő zajban
mindenki lát de senki nem hallja
a fáljdalom üvöltését és a könyörgő
fohászért hogy mentsen meg végre valaki innen

Ebből az örökké sötétből az örökös magányból
Érdekel is valakit ez a nyomorult élet?
Nem hiszem hisz sokan bábként élnek
és teszik a szépet hogy ha kell
mert elhiszik elérik a megvilágosodást
és az örökké tartó életet
Hazug egy világ mert minden csak
a képzelet szülötte
Nem a boldogság hanem a romlás szülötte

Démonok akik mindíg súgják a téveszmét a fülekbe
Én hittem a hangoknak de már nem
mert rájöttem az élet a pokol nem a halál

Roskadó kezek és a könnyek így ráncosan
szétcsúszva merengek majd el mi az a szép amit magammal
vihetek melyik emlék lehet még igaz
Hisz eddig is csak az illuzió vezette az utam
Hittem hogy boldognak leszek majd egyszer
Egyedül születtem így is temetnek el