Feltöltve: 2010-10-22 10:39:26
Megtekintve: 1707
Isteni hajlék
Vad poklomban néha szörnyek élnek,
de másnapokon szelíd angyalok,
lassan talán vége már a télnek,
ám meglehet, hogy addig megfagyok,
itt ülök én foltozott kabátban,
bokrok piszka rejti létemet,
lázam éget február havában,
hóesés és kósza szél temet,
éjjelente mennyek boltozatán
ragyognak a fényes csillagok,
ők fenn az égben, messze távol űrben,
én itt a földön, most erdőben vagyok.
Istenem! Ha látsz poklom tüzében,
most összeteszem koszos két kezem,
imádkozom Uram, kérlek szépen,
hogy bocsáss be, ha hozzád érkezem.
de másnapokon szelíd angyalok,
lassan talán vége már a télnek,
ám meglehet, hogy addig megfagyok,
itt ülök én foltozott kabátban,
bokrok piszka rejti létemet,
lázam éget február havában,
hóesés és kósza szél temet,
éjjelente mennyek boltozatán
ragyognak a fényes csillagok,
ők fenn az égben, messze távol űrben,
én itt a földön, most erdőben vagyok.
Istenem! Ha látsz poklom tüzében,
most összeteszem koszos két kezem,
imádkozom Uram, kérlek szépen,
hogy bocsáss be, ha hozzád érkezem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-10-24 21:44:00
Nagyon szép!
2010-10-23 21:48:54
Ez a vers több, mint egy írás. Valami olyan megfoghatatlan erő van benne, amit már régen éreztem, és amit még a szokásos imádságok sem szoktak elindítani bennem.
Az ember esendősége világos, de hite mégis erős és kérlelő. Valami olyan ez, amit más nem ért és nem tapasztal, csak az ember. És halála előtt fél, retteg, de mégis bizakodik.
Érdekes lények vagyunk!
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a gyönyörű verset vagy imát, és hidd el, hogy képes vagy felállni mindenből, és benned is ott lakik az amit úgy hívunk Isten!
Trubadúr