Este van. Nem újdonság volt már ilyen, nem is egyszer. De mégis, ez most valahogy más. Ma úgy döntöttem nosztalgiázok kicsit. Kikapcsoltam a gépet, leporoltam 1 régi Gyűrűk ura DvD-t. Majd kellemesen megnéztem sokadjára. Kis puding evés majd adjunk a hagyománynak: fél óra keresgélés után előkerült az első saját magam által írt cd. Nagy fan voltam-vagyok szal nem meglepő az is Gyűrűk ura, de ez a filmzene. Azóta ezt hallgatom, ülük az erkélyen, nézem az alkonyt, és hallgatom a zenét, és az érzelmeket amiket kivált belőlem.

-BELŐLED? De hogyan? Hisz te már rég nem érzel semmit! Kiőlte belőled az Érzés képségét 1 árulás, nem emlékszel?

De miért jut ez most eszembe? Hisz oly régen történt.

-RÉGEN? Hisz még nincs 1 hónapja!

Már megszoktam hogy mindig kioktat. Régóta hallom a hangját, bár soha nem mondta meg miért van itt.

-MIÉRT? Mert akarod hogy itt legyek!

Na tessék már megint. Nem tudom ki Ő, és honnan jött, de úgy tűnik nem fog egyhamar elmenni.

-BOLOND! Hisz ÉN TE vagyok és mindig itt voltam.

Méghogy Ő én? Ez ostobaság hisz én ÉN vagyok nem pedig Ő. Ha Ő lenne én akkor én ki lennék? Ő? De miért is gondolkozom ezen? Na mindegy.

-PERSZE, MINDEGY! Mert ez mindent megold! Ő is azért árult el mert neked mindegy volt és nem tettél semmit! Térj már észhez és vedd észre: NEM MINDEGY!

Jó, jó, de mostmár hagyj békén. Olyan kegyetlen tud lenni. De sajnos igaza van. De mit is akartam írni? Már nem tudom, kiverte a fejemből. Talán majd egyszer megint eszembe jut. Sok idő múlva ha megint nosztalgiázni lesz kedvem. Á a nap utolsó sugarai... miért van egyre világosabb?

-BOLOND! Hisz hajnal van megint!

Hajnal? Hát olyan régóta ülök itt? Furcsa észre se vettem.

-NEM MEGLEPŐ! Te semmit nem veszel észre!

Hát igen hajnal. Szeretem a hajnalt, az új kezdetet. Azt hiszem itt az ideje hogy ne meneküljek tovább, ideje szembefordulni a világgal és megvettni a lábam végre. Engem ne sodorjon semmilyen ár! Na gyere öreg barátom ideje felébredni!

-MENJÜNK. Kezdek fáradt lenni. Este találkozunk?

Mint minden este.