néha szeretek hibázni, tévedni, tökéletlennek lenni, az „adott szituációban nem megfelelően viselkedni”, avagy „meggondolatlan lépéseket tenni”. nem tudok azonosulni a gondolattal, miszerint minden elrontható és többé-ki-nem-javítható. (az örökkévalóság nem az embereknek kitalált játék.) a tökéletlenség gyönyörködtet. ezért az emberi is gyönyörködtet. maga a szó is gyönyörködtet, mert néha csak úgy tudjuk kifejezni legteljesebb örömünket, hogy ilyen önmagukban görcsös-gyötrő-nyögvenyelős hangfoszlányokat mondunk ki egymás utáni sorrendben: gyö-nyö-rű.