Hideg tél volt, amikor zokogott a Hold és én csak hallgattam bús bánatát miközben kiszemelt magának. Szép lassan újra felragyogott nem kellett nekem se több nap, csak éjszaka és a Hold. Plátóinak nem mondható mi volt, de együvé válni csak lélekben volt szép és jó. Nagy távolság gondolatainknak csak egy ugrás, vagy talán annyi se volt. De mi volt, elmúlt. Hold újra bús és hogy velem mi lett az csak a Hold tudja megmondani.