Húúúú!

A meg nem született baba sziluettje, a porcelánszerű asszonyi arcban tükröződő fájdalom, a mögöttes világ, ami soha nem lesz...
Egy meg nem valósuló jövő, múlttá kövülő emlékei!

Atyaisten! Egy anyává válni akart, de elvetélt asszonyi lélek képei!

Az a védtelen papírcsónak a hatalmas víztükör tenyerén, maga a kiszolgáltatott szeretet...

Mater Dolorosa

Kalapom emelem!

Üdv: Hajcihő

Egy csodavilág, amelyet nem engedtek kibontakozni... ettől majdnem sírva fakadtam.

....mint vendég.....jajj...

Szép gondolatok!!gratula! A papírhajó nagyon kifejező!

Olyan szívesen írnék valamit a képedhez, de az igazság az, hogy hírtelen annyi gondolatot ébresztett itt bennem (csupa- csupa szépet!!) korán reggel, hogy nem tudom melyikkel kezdjem…)))