Kaktusz és virág

Fátyol mögül messziről jöttél
Poros sarudban rám köszöntél
Keserves utadon virág nőtt szíveden
S én ezt a virágot le nem téphetem
Gyönyörű szíveden vércseppek csorognak
A Megváltó testéből Teérted fakadtak
Időnk már kevés, mit e földön élhetünk,
E földben nincsen, nincsen már reményünk

Kényelmes utamon kaktusz kelt szívemen
Vércseppek csorognak testvéreimen
Sebeket ejtettem, s ó, ha gyógyulnának!
Ó ha soha többet fel nem szakadnának!
De tüskéim hegyén a szerető kezek
Hozzám közeledve megsebhednek
Szerető kezeken járt a szívem tova
S a kezek már fogynak - nem lelek otthonra.

De jár egy kéz felém
A sok-sok kéz között
És benne tüske annyi volt,
Hogy belefért egy szög.

És szomorú szívemen vércseppek csorognak
A Megváltó testéből énértem fakadnak
Így hullik a tüske a vérrel a földre
És kinő egy virág a kaktusz helyébe.

2005 június