Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Mestengo
Alkotások száma: 3
Regisztrált: 2007-12-22
Belépett: 2018-07-25
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Elbeszélések (2)
Feltöltve: 2009-11-05 23:13:28
Megtekintve: 2780
egy részlet egy regényből 2.
Az egyetem központi épületében már javában gyűlt a nép.
A két lány csendesen beszélgetve várták barátaikat.
- Kik jönnek még? –érdeklődött az egyik.
Clarity volt a neve. Alig százhatvan centiméter magas- vagy inkább alacsony, pikáns arcú, szeplős, pisze orrú lány volt, sokak által irigyelt sűrű, természetes színű, csípőig érő egészen világos szőke, enyhén hullámos hajjal, zöld szemekkel.
- Jön a bátyám és a legjobb barátja, Sean. Meg persze a többiek.
- Ühüm- dünnyögte Clarity- Sean az az indián?
- Igen, de nem nagyon szereti, ha így hívják. A srác egyébként huszonhárom éves, állatorvosira jár és az egyik legkülönösebb ember, akit ismerek.
- Az állatorvosok mind furcsák… a bátyám is az.
Mary elnevette magát. Szerette ezt az alig tizenkilenc nyarat megért, élénk kis csitrit, élénk kis csitrit a csípős humorával, a tiszta kis arcával és a szeleburdiságával.
Clarity igazi kis vadóc volt. Vidám, lendületes, temperamentumos- imádnivaló. Mégis érett gondolkodású, gazdag lelkű, kiegyensúlyozott egyéniség volt. Talán ezért tanult pszichológiát.
- Jönnek- mondta Mary.
Clarity felpillantott. A két fiú kétségkívül különbözött.
Sean csaknem két méter magas, karcsú, de erőteljes, kemény alkatú férfi volt. Kreol bőre, hollófekete haja volt. Clarity csaknem hátrahőkölt megdöbbenésében, amikor az indián meghökkentően kékeszöld, rafináltan metszett szemét látta megvillanni. Szinte zajtalan, puha léptekkel, nyugodtan járt, kezét zsebre vágva. Száját picit lebiggyesztette, kimutatva gyönyörű fogait, mint holmi agyarát vicsorító vadállat. Arca mégis zárkózott kifejezést öltött. Észveszejtő kisugárzás lengett körülötte.
A lány tekintete végigvillant az indián testén. Sean fekete inget viselt, és egyszerű, ugyancsak fekete nadrágot. A felsőruhán át finoman kirajzolódtak karjának és vállának izmai. Egyáltalán nem olyan volt, mint a vele egykorú fiúk: nem hangoskodott, nem bámulta a lányokat.
Tom valamivel kisebb volt, haja rövid és világosbarna, szeme vidám és kék, orra szeplős. Száját sose biggyesztette le cinikusan, mint barátja. Nagyban mondta a magáét Seannak, aki csendesen hallgatta.
- Ez… ez…-nyehegte Clarity- Ez egy csúcsragadozó…!
Mary nevetett.
- Igen, tudom.- majd az indián nyakába ugrott:- Csakhogy eljöttél végre!
- Tomnak köszönd, ő rángatott el- vigyorgott Sean.
Megakadt a szeme a háttérben álló Clarityn. Végigtanulmányozta a lány arcát, részletről részletre, majd a nyakát derekát, kebleit, lábait.
Mire a szemle végére ért, a lány úgy érezte, felforrtak a tagjai. Sean mégsem lépett közelebb, ehelyett lekapta róla a tekintetét.
Mary így szólt:
- Յ
- Clarity vagyok- lépett közelebb a lány.- Jeremy húga.
- Sean Tisdale – szólalt meg az indián, középmély, gerincforrósító, pokolian hajlékony hangon –Senkinek sem a húga.
A lány felnevetett.
- Nőnek kissé férfias lennél
- Férfinak meg nőies?
- Ilyet nem mondtam. Nem is gondoltam egy percig se.
Az indián vállat vont. Clarity ráemelte a tekintetét.
- Azt már tudom, hogy nem vagy nő- mondta, és mosolygott. – Azt viszont egyáltalán nem tudom, hogy…
- Fontos tudni? – érdeklődött Sean.
Clarity nem jött zavarba. Egyszerűen a szemébe nézett, és nem válaszolt.
Az indián nem értette: nem akart elmenekülni. Viszont pokolian zavarba jött, amitől ideges lett. Cigarettát kotort elő a zsebéből, és rágyújtott. Az első füstkortyoktól kicsit megnyugodott.
Clarity lekapta róla a tekintetét, ő pedig-furcsamód- azt szerette volna, ha beszélget vele.
Mary halkan köhintett a háttérben.
- Mielőtt megölitek egymást a szemetekkel- mondta- , legalább köszönjetek a többieknek.
Sean és Clarity felrezzentek. Az indián körbenézett, és már-már hazament.
Jeremy állt Mary mellett, fogva a lány kezét.
- Üdv- biccentett Sean kimérten.
- Te is itt vagy? –fanyalgott Jeremy.
- Bajod van vele?- kérdezte a férfi, miközben kifújta a füstöt.
- Rohadt rézbőrűekkel nem maradok egy helységben.
Seannak az arcába szökött a vér. Érezte, hogy kezd felmenni a vérnyomása, holott általában higgadt volt.
- Jeremy- mondta nagyon halkan- Nem szeretnék verekedni veled.
- Miért, azt hiszed, meg tudnál verni?
- Igencsak valószínűnek tartom.
Jeremy már jó ideje rá volt állva. Eddig nem sikerült kihoznia a sodrából. Sean igyekezett megnyugtatni magát.
- Menj vissza a rezervátumba, ahonnan jöttél- sziszegte az, Mary halk szavaira ügyet se vetve.
- El tudom dönteni, hol legyek- felet Sean, szinte nyugodt hangon. – Neked meg azt kellene tudod, mihez van közöd, és mihez nincs.
- Az a hír járja rólad, hogy drogos voltál, intravénás heroinista. Bököd még magad, vagy már abbahagytad? Azt pedig a kartotékodban láttam, hogy börtönben voltál. Megölted a törzsfőnököt? Remélem, az apád volt. Eggyel kevesebb belőletek.
- Elég!- csattant fel Clarity.
- Miért? Mert egy mocskos indián, aki azt hiszi, több ennél?
Sean izmai megfeszültek. Rávetette magát Jeremyre, aki próbált ugyan védekezni, de képtelen volt rá. Elkapta a fiú torkát, keményen a szemközti falnak szorította.
- Ne merj még egyszer indiánnak nevezni- sziszegte- Világos? Teljesen tök nyolc, hogy megöltem-e pár embert, avagy sem. Ahogyan az is, hogy drogoztam-e.
Keményen szorította a fiú torkát. Jeremy egyre kevésbé kapott levegőt.
- Eressz-hörögte.
- Ha még egyszer hozzám szólsz, kitekerem a nyakad- morogta Sean. –Egyébként fogadd mindenirányú gratulációimat. Te voltál az első, akinek sikerült feldühítenie.
Clarity megragadta a vállát.
- Engedd el!- csattant rá.
Az indián ellökte magától Jeremyt, és a lányra nézett. Clarity fúriadühösnek látszott.
- Te cinikus vigyorú, aljas félállat! – kiabálta- Hogy merted bántani a bátyámat?
- Inkább gondolkozz el a drága testvéred szavain. Ezzel még finom voltam.
Clarity ránézett, majd Jeremyre.
- Szégyelld magad- mondta bátyjának, majd visszafordult Seanhoz: -és te is.
- Hidd el, hogy szégyellem- suttogta a férfi, és maga is meglepődött szavain. Elfordította a fejét.
Tom odalépett hozzá, megveregette a vállát.
- Nyugi, haver- mondta- Semmi baj. Menjünk be.
- Szerintem hazamegyek.
- Nem mész- perdült elé Clarity- Igazad volt, de akkor sem volt jogos, hogy nekiestél.
Sean vállat vont, elfordult. Hirtelen az jutott eszébe, hogy itt vitatkozik egy lánnyal, ahelyett, hogy kedves lenne vele.
Ettől újra ideges lett. Rágyújtott.
Jeremy elvonszolta Maryt a közelükből. Sean fegyelmezte magát. Újra a régi higgadt volt- legalábbis a felszínen.
Clarity nem mozdult. Az indián a falnak támaszkodott.
- Miért nem mész el?- sóhajtotta - itt állsz egy cinikus vigyorú, aljas félállattal…
A lány elmosolyodott.
- Elküldesz?
- Nem, csak nem értelek. – felelt, önmagát is meglepve azzal, hogy érdekli, amit a lány mond- hogy érdekli, milyen ő.
- Talán menjünk be- mondta Tom, majd megragadta az indián karját, és bevonszolta.
Leültek, italt rendeltek. Sean csendesen, magába fordulva szemlélődött. Mary telepedett mellé.
- Ne haragudj rá- mondta.
- Ezt ne várt el tőlem.
A lány elmosolyodott.
- Beszélgess Clarityvel - mondta- , kedves lány.
- Kifejezetten erre vágyunk ezek után.
A lány hallotta, hogy róla beszélnek. Odalépett, leült az indián és Mary közé.
- Őszintén megvallom, nem tett rám túl jó benyomást ez az eset- sóhajtotta, majd Seanra nézett, pillantása fogva tartotta a férfiét- De megértelek. A bátyám nagyon súlyos dolgokat vágott a fejedhez. Ne haragudj, hogy félállatnak neveztelek. De tudod- nézett rá komolyan és okosan, mint egy barát- benned van valami állatias, minden fegyelmezettséged ellenére.
- Te ne haragudj- felelt a férfi.
Clarity rámosolygott, majd kézen fogta a meglepett indiánt, és húzni kezdte kifelé. Seannak ellenkezni se volt ideje. Érdekes módon nem is akart. Ettől jócskán megijedt. Ahogy kiértek az emberek közül, Clarity megszólalt:
- Kérdezhetek valamit?
- Az attól függ. – felelte az indián, a rágyújtással bajlódva. Az öngyújtó ringatózó lángja felett a lány arcát fürkészte, aki ugyanezt tette.
Mi a fenét akar ez a csitri? És ő, ő miért hagyja, hogy megérintse, kérdezgesse?
Clarity rámosolygott.
- Fenemód zárkózott vagy.
- Megvan az oka.
- És mi az az ok?
Sean ráemelte a szemét. Nem akart válaszolni, de valamiért úgy érezte, felelnie kell ennek a csitrimód hamvas, tiszta szemű lánynak.
Azon kapta magát, hogy a száját nézi: az apró, de telt ajkak sarkai finoman felfelé íveltek, mintha állandóan mosolyognának, a finoman cakkos felső alá dús alsó simult.
Clarity elpirult.
- Ne nézz így rám- kérte-
- és ne a számat. Foglalt vagyok.
Sean lekapta róla a szemét. Nem szívesen tette, de így legalább nem érezte olyan kínosan magát. Clarity szembefordult vele. Összeérte a kezük. A férfi úgy kapta el a magáét, mintha parázshoz ért volna.
- Tényleg drogoztál? És tényleg ültél?- kérdezte a lány.
Seant meglepte a kérdés direkt volta. Voltaképp tetszett az az egyenesség, ahogy a csitri az ember szemébe nézett, és már mondta is a kérdést. Mégis rákeményített.
- Mi közöd hozz?- morogta.- Miért kell válaszolnom? Egyáltalán: miért kérdezgetsz? Mit érdekel téged, ami akkor voltam? Hogy boldog légy, elmondom. Két aranylövést éltem túl, és igen, ültem. Remélem, most jól érzed magad. Drága bátyáddal együtt.
Clarity hallgatta, és nézte. A férfi újfent elszégyellte magát.
- Olyan a modorod, mint egy szabadságos katonának valami ostoba akciófilmben. mondta.
Sean mindegyre idegesebb lett. Itt ez a csitrimód szépséges, nagyszájú, kedves, megdöbbentő kisugárzású lány, és ő tényleg így viselkedik… ráadásul még le is írja magát előtte.
Egyáltalán, mióta érdekli őt, hogy ki mit gondol róla?
Clarity ránézett.
- Ne haragudj- suttogta- Teljesen igazad van. Semmi jogom turkálni ebben. De ugye nem öltél meg senkit?
- Nem.
Az indián leült, a falnak támaszkodott. Az ablakon át a holdat bámulta. Clarity leült mellé.
- Ne haragudj- sóhajtott az indián- , én mindig ilyen voltam. Ha úgy tetszik, félállat. Nem akartalak bántani.
- Nem haragszom. De tudod, te tényleg érdekes vagy.
- Ugyan…- Sean felállt.- menjünk vissza.
- Miért?
- Mert semmi kedvem folytatni ezt a beszélgetést.
Clarity is felemelkedett. Félrehajtott fejjel rámosolygott.
- Furcsa fiú vagy. Az előbb majdnem megnyíltál nekem, most meg ellöksz.
- Megesik. Nem ehet mindenki a tenyeredből.
- Ki mondta neked, hogy mindenki a tenyeredből eszik?
- Ugyan már. Itt vagy ezzel a szőke hajaddal, meg az ártatlan tekintettel. Ki tudna ellenállni?
- No most meg már végképp nem értem. Előbb ellöksz, most meg udvarolsz?
- Nem! – rémült meg Sean, elsősorban azért, mert tudatosult benne, hogy valóban ezt teszi.- csak…csak…
Clarity felnevetett. Finom mozdulattal megsimogatta a férfi arcát, s ő rémülten észlelte: ezt az érintést érzi az álmaiban is.
- Még a szurkálódásaid is kedvesek- mosolygott a lány.
- Ó, köszönöm- gúnyolódott Sean. Kezdte megtalálni a hangját. – Mindjárt elolvadok. Szóval kedves vagyok, mint Teddy Mackó. A szívem megszakad, de nem olvadhatok rózsaszín pocsolyává a lábad előtt. Amekkora farab vagyok, még elárasztanám az épületet. Örvendtem.
Sarkon fordult, otthagyta a megdöbbent Clarityt, és valami rossz érzéssel a szívében, cseppnyi elégtétel nélkül, a többiek közé indult.
folyt köv.
szeretnék kritikát kérni. kösz.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-11-06 19:19:05
köszönöm a kritikát. :)
Sohasem olvastam Brontét.
2009-11-06 09:04:51
Nagyon élveztem most is a történetet, Jól ki tudok kapcsolódni az ilyen édes-szomorú meséken. Nem is tudom miért, de most jutott eszembe Emily Brontë: Üvöltő szelek c. csodálatos regénye, ami ifjukorom első igazi irodalmi élménye volt. Talán hasonló ihletettségű ez a regény is ? Drukkolok neked és várom a folytatást . fefo