Gyere velem és áldd az éjjelt.
Engedd, hogy a sötétség legyen üdvözülésed.
Átok a nap, szökik a világosság,
Eltörnek láncai a fantáziának.

Jöjj velem, és rabul ejt az éj,
Eljött az ideje egy kis ihletettségnek.
Hagyd el a napot és elvész a fény,
Nincsenek tabuk, csak érzékelések.

A város árnyékában
A hősök hívásra várva
És minden gonoszok feltámadnak
És az angyalok bukásnak indulnak.

A város árnyékában
Az izgalomért haldokolnak.
Kimennek a szakadék határára.
Beköltöznek a gyilkolás világába.

Számodra a nap átok lett.
Az semmi, de kegyetlen a fény.
Ezért tárd ki karjaid
És aztán borulj térdre.
Befolyásol az egész sötétség
És most kész vagy rá, hogy rabul ejtsen.
Rabul ejt az éjjel,
Rabul ejt az éjjel.

Áldás az éjszaka.
Mielőtt véletlenül elmúlik
Rabul ejt az éjszaka
Tedd, mit utoljára készültél tenni.
Áldás az éjszaka
Mielőtt véletlenül elmúlik
Rabul ejt az éjszaka
Tedd, mit utoljára készültél tenni.
Áldás az éjszaka,
Rabul ejt az éjszaka.
Rabul ejt az éjjel. Azonnal…

Engedd szabadjára álmaid a kalitkájukból.
Minden indulatot és vágyat…
Engedd a látomásaid formabontóvá lenni.
Dobd a képzelgéseid a tűzbe lángolni.

Minden megengedett lesz,
Semmi se marad, mitől félhetsz.
Enyém a varázslat a testedben,
Az aggodalmaid mind eltűnnek.

Számodra a nap átokká vált.
Az semmi, de kegyetlen a ragyogás.
Ezért tárd ki karjaid
És aztán borulj térdre.
Befolyásol az egész sötétség
És most kész vagy rá, hogy rabul ejtsen.
Rabul ejt az éjjel,
Rabul ejt az éjjel.

Áldás az éjszaka,
Mielőtt véletlenül elmúlna.
Rabul ejt az éjszaka,
Tedd, mit tenni készültél utoljára.

Tarts velem és áldás az éjjel,
Engedd, hogy a sötétség legyen üdvözülésed.
Átok a nap, szökik a fényesség,
Elszakadnak láncai a képzeletnek.