Időnként az éjszaka,
Olyan az út, mintha sírna
És füledbe borzasztó titkokat suttogna.
Időnként eljön az a nap,
Mikor a Nap köszönetet nem kap,
Mert felragyog és eléget mindent, ami az úton van.

Itt az idő, hogy meneküljek
Ideje, hogy elrejtőzzek.
Vannak, miket végezetlenül hagytam,
Vannak, miket félredobtam.
Oly sok dolgot megpróbáltam,
Oly sok dolgot elutasítottam.
Ha valaha igazat mondanék,
Félek, hogy elhagynál engem.
Bizonyítékra van szükségem,
Hogy hinnél nekem.

Azt gondolod, úgy repülök a világ és annak minden félelme felett,
Mint egy angyal könnyek nélkül, bár ez egyre nehezebb és nehezebb…

Mindenki kész a repülésre,
De a viharok sose lesznek elég messze.
És azt gondolod, az életem ragyog, akár egy csillag fénye,
De a félelmek soha nem lesznek eléggé messze.

Mi mindig sokkal bátrabbnak látszunk, mint vagyunk.
Mi mindig arról álmodunk, hogy bátrabbak vagyunk, mint önmagunk.
Fussunk el,
Menjünk messze.

Néha ez az a hús
És az út, mely sóvárog
Egyetlen tökéletes érintésére a varázsnak.

Néha ez a lélek az,
Mely a megváltást várja.
Tudod, mikor megszerzed, nem lesz elég többé… soha.

Itt az idő, hogy meneküljek,
Ideje, hogy elrejtőzzek
Vannak, miket végezetlenül hagytam,
Vannak, miket félredobtam.
Oly sok dolgot megpróbáltam,
Oly sok dolgot elutasítottam.
Ha egyszer elmondanám az igazat,
Hinnél-e nekem valaha?
Mutass nekem bizonyítékot.
Elhagynál engem, attól tartok.

Azt gondolod, gondok nélkül szárnyalok angyalként,
De egyre nehezebb és nehezebb, amint a szent levegőt belélegzem

Mindenki kész a repülésre,
De a viharok sose lesznek elég messze
És úgy véled ragyogok, mint egy csillag fénye,
De a félelmek sose lesznek nagyon messze.
A lidércnyomás sose lesz igen messze.

Mi mindig bátrabbnak tűnünk, mint vagyunk,
Álmunkban mindig merészebbek vagyunk, mint önmagunk.
Fussunk el,
Menjünk messze.

Szól az ima..

Szól az ima azoknak, kik kúsznak,
Szól az ima azoknak, kik futnak.
Szól az ima mindenkinek, aki tudja,
Hogy egy jobb élet közeleg.

Szól az ima a magányosoknak,
Szól az ima azoknak, kik távol vannak
Minden arany ifjútól és leánytól,
A szív hadjáratainak folytatójától.

Szól az ima minden elveszettért,
Szól az ima a meg nem születettekért.
Szól az ima minden fiatalért,
Kik fellángolnak és megőrzik a melegséget.

Szól az ima azokért a megszállottakért,
Szól az ima azokért a leigázottakért,
Szól az ima a dobok pergésére
A bölcsőből a sírba.

Szól az ima azokért a szentekért,
Szól az ima minden bűnért.
Hadd tartson a tánc örökké,
Hadd kezdődjön most a jövő.

Szól az ima minden istenekhez,
Néhány közel és néhány távol áll.
Szól az ima minden istenekhez,
Tegyenek minket bátrabbá magunknál.

Szól az ima az istenekhez,
Néhány közel és néhány távol áll.
Szól az ima az istenekhez,
Tegyenek minket merészebbé önmagunknál.

Milyen távol van a túl messze szívem?
Gyerünk,- válassz engem, válassz engem!
Mi vagyunk a szív hadainak folytatói
És bejárjuk az egész utat, mely csak a kezdet.

Milyen távol van a túl messze?
Milyen távol a túl messze szívem?
Engedj mélyen a szíved rejtekébe
És bejárjuk az egész utat, mely csak a kezdet.

Szól az ima…

Bejárjuk az egész utat, mely csak a kezdet,
Hogy annál, mik vagyunk, bátrabbakká tegyenek minket.

Nincs semmi, mely oly távol lenne,
Hogy ne legyek ott, ahol te.
Bejárni az utat csak a kezdet,
A szív hadjáratainak folytatójának.

Nincs semmi, mely oly távol lenne,
Hogy ne legyek ott, ahol te.
Bejárni az utat csak a kezdet,
Hogy magunknál bátrabbakká tegyenek minket.

Tegyenek minket bátrabbakká önmagunknál,
S érte végigjárjuk az utat, mely csak az indulás.
Tegyenek minket bátrabbakká magunknál,
Nincs semmi, mely oly távol lehetne,
Hogy ne legyek ott, ahol te,
S végigjárni érte az utat csak egy ugrás.

Hogy önmagunknál bátrabbakká tegyenek

... egyre nehezebb és nehezebb...