Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Flamma
Alkotások száma: 183
Regisztrált: 2007-12-03
Belépett: 2008-01-26
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (12)
-Haikuk (4)
-Egyéb prózai alkotások (9)
-Gyermekrovat (Versek) (22)
-Versek (28)
Film / Zene
-Filmkritikák (1)
Képgaléria
-Festmények (11)
-Rajzok (1)
-Makró képek (4)
-Fotók (10)
Műfordítások
-Dalszövegek (4)
Térbeli alkotások
-Dombormű (1)
Feltöltve: 2007-12-01 17:21:09
Megtekintve: 1953
Kezdet és vég története
Egy őszi éjjen, mikor a különböző színekben pompázó falevelek táncolva hullottak, a fák egymást közt susogva adtak tovább egy történetet. A történetben élt a múlt emléke, a nagy eszmék és emberek, kikről régen elfeledkezett a világ. Ahhoz, hogy megérthesd, vissza kell térnünk a múltba. A fák utat nyitnak, s fellobban a fátyol, mely mögött a világ lakozik. Ott még tiszta a víz, a csillagok beragyogják az éjszakát, az ég tengerét és a földét, a fák az égbe szöknek, a madarak és erdei vadak szabadok, az emberek harmóniában élnek a természettel. A folyók vígan csordogáltak, a dalukat, akár a fák és vadak énekét értették az emberek. Akkor született két lény. Kik bár emberek, a vadon szülöttei. Nevük magába foglalja az elemek erejét. S a mindenséget. Ők Kezdet és Vég. Mindig együtt járnak, s lényegében egyek, hisz egymás nélkül nem létezhetnek. Jelen voltak az idők kezdetén, s létük az idő végezetéig tart. Számukra minden jelen. Minden itt és most van. Létük időn és téren túli, s mégis éreznek, élnek, s örökök. Ahogy telt az idő, az emberek elfeledték a természet nyelvét, elfeledkeztek az egységről, s mindent birtokolni és uralni akartak. A fák minden tavasszal kirügyeztek, majd pompáztak, a nyár esti szellő felüdített, ősszel minden levedlette régi köntösét, hogy aranyló színeit újra üde virágba boríthassa. Télen megtisztultak a hó ragyogásában, majd ismét ártatlanul, újult erővel életre keltek. Azonban ahogy repült az idő, a hó már nem tisztította meg a lelkeket, se a tájat, csupán elfedte az emberek mocskát. Vér áztatta a szent földet, füst szennyezte az áldott eget, lángba borultak a fák. Kezdet és Vég szerepe felborult. Együtt voltak részesei születésnek és elmúlásnak, újjászületésnek, megújulásnak...s egyszeriben megszakadt a körforgás. Az ember közbeavatkozott. Munkájuk szüntelenné vált, mert folyamatosan elpusztult valami, s létre kellett hozni valami újat, hogy fennmaradjon az egyensúly. S évezredek elteltével a legenda életre kelt. Egy titokzatos éjjelen visszatértek, s újra alakot öltöttek Az egész természet érkezésüket susogja. Felbolydult a világ. Az emberekben nem tudatosodott, hogy mi történik, de érzik. Kezdet és Vég hamarosan új világnak segítenek megszületni, ahol ismét harmóniában él egymás mellett minden létező. S most, az új világ hajnalán, mindenki találgat, milyen is lesz a világ.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!