Mikor leszáll az úrnő,
Az éj ura jön elő.
Elfoglalja az eget,
S magával hozza a háremet.

Minden leány táncot jár,
Egy-egy hajladozik már.
A fenséges úr csak nézi őket,
S figyeli a földön élőket.

Lábai előtt hever a világ,
Legalábbis az éjen át.
Kedélyétől függően,
Egyre csak nő és csökken.

A háremében a szerelem,
A tudás és viszálykodás,
S mindez emberi kreálás,
Mivel felruházták a hölgyeit.

Ő egész éjen át jár-kel,
A végtelenben lépdel.
Igazgatja birodalmát,
Elhinti a varázst.

Majd ismét távozik,
Csillag ösvényén tovább úszik,
Visszatér a ragyogó úrnő,
Kinek tekintete igéző.