Álmos fák küldik postán színes levelüket a földnek:
"Holnap jön a rideg hideg, állatkáid takard be mélyen"
Amíg lábát lógatja a Nap a fák ágai közt, néha megérintve
a levelektől eltakart földet, addig még lehet párnacsatázni.
Ahogy a kihullott tollakat fújja a szél,
úgy repkednek tova a felbontott levelek.

Reggel hideg, nappal meleg az idő, felhős az ég, süt a Nap
amikor csak tud.
Estére lehűl a levegő meg jön a fagy.
Általában hideg a szél mikor fúj, amikor meg nem akkor
hol is van?
Ottvan az csak áll, egy helyben, mert pihen.
Amikor nem süt a Nap, akkor épp mit csinál?
Süt az csak szégyelli, hogy szakbarbár,
és nem tud semmi egyebet tenni.
A Napkitörések is rosszak, hisz víz fröccsen a zsírba.
De a Hold szemét, és mindig súgja hogy a Nap még most is süt.

Szemét fakó Hold
Beköpi a nagy Napot
Le kéne lőni

Ha nincs Hold van kakas, köpni nem tud de üvöltözni azt igen.
Olyan ő, mint én: ha leesik valami, egyből szólok: vigyázz
le fog esni.
Kedvesek vagyunk ezen az őszi hangulatú estén,
mert ugye az ősz a lényeg, mily' csodás, meg szép.

Szól a kakas:
Jön a kedves Nap sütni
a pofám leég

Ősszel szebbek a fák meg az ég is, mert ősz van mi csodás.
Kecsesebben ugrál fáról-fára a mókus, ami nyáron is ezt teszi
csupán nem olyan lendületesen.
Jön az Ősz lemossa sminkjét azt a szép színeset és jön a fakó tél,
de most ősz van.

Mossa pofáját
a Sminktől színes ősz.
Aludni készül

Mit csinál az Ősz amikor nincsen, nem lehet hogy beöltözik télnek?
Színes ruháját kimossa fehérítőt ejtve a vízbe, de béna tényleg.
Majd tavaszra virágokat rajzol rá, meg madarakat amik csipognak,
hogy az ember ne tudjon aludni korán reggel tizenegy körül.

Nyarakon nyaral,
modellkedik, öltözik
át mindig az Ősz