Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Nagylábú Veréb
Alkotások száma: 39
Regisztrált: 2007-10-15
Belépett: 2011-10-14
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Elbeszélések (1)
-Versek (27)
Feltöltve: 2007-11-19 08:23:33
Megtekintve: 1971
Öreg nénike sírköve
Egy napos őszi délután feketébe öltözött nénike sírdogál a temetőben egy sír előtt. Mindennap kijár az utóbbi időben. Már elmúlt hetven éves, tíz éve nyugdíjas. Így naponta a temető látogatója. Büszke a férje ápolt sírjára. Gyomlálgatja, kapálgatja, amikor csak teheti. A sírkő közepes méretű, nem hivalkodó, de mégis sokan mondják, a legszebb az összes sír közül. Már van húsz éve is, hogy elhagyta szegény férje, de még így is megsiratja mindennap. Feleleveníti a régi szép időket, milyen boldogok is voltak, és szerelmesek. Igen, - gondolja magában a nénike, - milyen szerelmesek voltak még ötven évesen is, mintha az a kezdeti tűz soha nem aludt vagy, enyhült volna. Ezen a napon jókedvű volt, nem is töltött sok időt a sírral vesződve. Ránézett és csak úgy ragyogott, a virágok így kora ősszel erőtől duzzadóan nyújtózkodtak a Nap felé. A nénike persze ismét könnyeit hullajtotta drága uráért. De volt valami szokatlan, egy mosoly törte meg a könnyek útját, és most nem remegett bele a sírásba, csak ahogy nézett a föld mélyébe, előbújtak lágyan a cseppek, egy kis kanyart megtéve a hölgy arcán, leszálltak a földre, és eltűntek ott. Talán a jóságos urához mennek - gondolta - majd sóhajtott egyet, megmarkolta erősen a botját és elindult haza. Ahhoz képest, hogy milyen rendben tartotta a sírt, a házában nem lehetett ezt megfigyelni. Azonban elmosogatott, összehajtogatta pár szerény gyászoló ruháját, és összesöpört az udvaron. Naponta csak az egyik munkát szokta megcsinálni, de most jobb kedvében volt és energiával teltnek érezte magát. Besötétedett, így ágyba bújt, nem szerette az áramot pazarolni, inkább gyertyafénynél elővette azt a pár darab rongyos fényképét a párnája alól, és nézegette. Mindegyiken a férje és ő voltak, még fiatalon. Megsímogatta férjét a képen az ujjával, majd elaludt. A gyertyacsonk hamarosan kialudt. A nénike mosolyogva, kezében a közös képpel örök álomba szenderült...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-27 23:55:43
Mint egy csöndes, messzeszálló harangkondulás... Szép, kerek alkotás, egy szóval sem több, sem kevesebb mint kell. Csak így tovább! Grat! :-)
2007-11-21 11:37:24
Kedves nadix! Értettem én a hszed milyenségét :) Csak az okát nem :) No mindegy, talán addig jó, amíg azt hiszem, hogy nem valami jók az írásaim :)))
2007-11-20 19:42:23
köszönöm nadix és bogumil :)

ha már nincs csattanó, de enm vészes végigolvasni, és nem fáradtok bele a felénél már akkor örülök :))
2007-11-19 17:53:15
Alakulsz. Jó irányban fejlődsz.
2007-11-19 17:37:07
Köszönöm bogumil, a megható még talán, de profi? :))) Csak próbálkozom,de azért köszönöm :)
2007-11-19 15:51:27
Nagyon szép,megható,profi írás. Minden benne van amit el akartál mondani.