Egyik éjszaka Fa János szokásosan dolgozott az otthoni irodájában. Éjfél körül járt az idő. Homályosan látta már a számítógépe képernyőjét. Azon morfondírozott, hogy vajon mit keres még itt, és miért nem a felesége mellett alszik. János egy középkorú férfi, jól menő ügyvédi irodát vezet. Igaz sok-sok stressz éri nap mint nap.
Épp felállt az asztalától, és ki akarta kapcsolni a számítógépet, amikor megjelent előtte a Halál. Fekete öltönyben állt előtte, elegánsan felöltözve, fekete cipővel, de az arcát nem látta, túl csalfák voltak a fények. János nagyon megijedt, a szívéhez kapott. De a Halál megnyugtatta egy kicsit.
- János, én vagyok a Halál, eljöttem érted. Mivel ilyen tisztességes üzletember vagy és szerető családapa, adok neked egy percet, hogy felkészülj a végre. Addig bármit megtehetsz. - János leült a székére, magábaroskadt. Majd hirtelen felnézett az íróasztalán lévő családi képekre. Fia, Jankó és felesége mosolyogtak vissza rá a képekről. Abban a pillanatban könnybe lábadtak a szemei.
- Elköszönhetek Tőlük? - Kérdezte János a Halált.
- Arra már nincs időd. - Tovább bámulva a képet elmerengett még, majd idegesen kihúzta a legalsó fiókját, és elővett egy pisztolyt. Először a Halálra szegezve, majd tekintete a föld felé fordult. Majd a fejéhez tartotta a csövet, majd ismét a Halálra... Az utolsó másodpercéig habozott...
Az éjszakai csenden egy lövés szaladt végig.