halvány szemgödör beesett mégis
múltban úsztatsz óceán kétséget
szárny-szegett guggoló nem érdem
a szomorúság nem tisztul tudom

mond mindent a száj, de
varázslatos szerelmek fehéren lengenek
szélcsend honol bent a rekeszben
oda rejtenéd önmagad

harangba sem botlik már semmi
nem zúg zavart a szív, nem hív
letett hangszer vagy: elestem, felkelek
tovább a testem dadogni lép
hallani kint a viharos bánatot