Van nekem egy csodálatos, óriási-nagy kertem
Négy sarkába négy évszaknak fáit elültettem
Egyikbe egy fenyőt, a hideg-tél miatt
Másikba mandulát, mi tavaszt hívogat

Harmadikba nyarat váró szép-piros cseresznyét
A negyedikbe ősszel érő, madárberkenyét
Csodafáim egyik reggel keltek varázslattal
Kertemnek a négy sarkában, mind a négy évszakkal

Egyikben a szél, hópihéket hordott
Másikban a Hegy-leve, vágyta már a hordót
Harmadikban tavasz volt, rózsaszín virággal
Negyedikben nyári szellő, forró napsugárral

Körülnézve varázskertem csodáit meglátva
Örömöm a búnak most az útját állta
És jöttek a pajtások, hógolyót dobáltak
A többiek a langyos vízben, lábat lóbáltak
Volt aki a tarka réten ibolyát keresett
Más pedig a berkenyéről, csicsót szedhetett

Mikor aztán este szállt a kertem négy sarkára
Mindannyian felmásztunk, a göcsörtös fűzfára
Ott a kertem közepén éjfélig meséltünk
Tündérekről, sárkányokról, manókról beszéltünk
Mikor aztán elérte a szemünket az álom
Ott aludtunk ahol voltunk, ki-ki egy-egy ágon….