Szomorú fátyol ereszkedik lassan…..
Még csak sejtem, még napsütés van..
Csendesebb, halványabb, mint eddig
Mint mikor valami befejeződik…
Halkan hullik alá valahonnan,
A „nincs” közelít alattomosan.
Anyu még itt van…
Gyengébben ölel vékonyodó karja
De nem, mert jobban nem akarja..
Fárad az erő, a szív, mi lobbant eddig
Nyolcvannál több tavaszra.
Arcán ezernyi apró ránca,
Életének megannyi boldog tánca.
Emlékek csillannak fáradt szemében,
Rőzselángok gyúlnak emlékmesékben.
Távolodik….lassan…már érzem….
Fejem fölött fekete tüll lebeg,
Szememben néma kérdőjelek…
Minden ölelését szívom magamba,
Hogy elővehessem, ha indul a nagy útra.
Amikor vállamra hull a fekete fátyol
Akkor búcsúzom, Édesanyámtól.
Remélni tudom csak, hogy ez még a távol…