Vágyom a csendre.
S egyre kevesebbre
Gondolok vágyakozással.
Minek foglalkozni mással.
Nekem itt vagy Te a világgal.
Nem számít már, csak a hajnali madárdal,
S hogy ölelsz, csókolsz.
Szemedben buja vágyak, forró éje lángol,
Mely lecsendesedik magától.
Ó hol az a mámor!
Fenn a csillagokban?
Keresi szemünk titokban
Ámor apró nyilát, hátha ott van..
Sebezze szívünk még utoljára:
Legyen életünk nagy búcsútánca:
S átléptünk, az örökkévalóságba.