Amikor látom, hogy vélt sérelmek miatt, az emberek bántják egymást,
és ezzel talán, olyan sérülést okoznak a másik lelkében, melynek gyógyulásához,
egy élet is kevés volna, olyan érzés lesz úrrá rajtam, mely folyamatosan emészt,
egyre jobban felőröl, szétforgácsolja egész lényem. Belülről éget,
perzsel, nem hagy nyugtot.
Milyen kár, hogy a világ maga, ilyen fertő!! Pedig, mi vagyunk az egyetlenek,
ki széppé alakíthatnánk! Szerencsés vagyok, hogy mellettem vagy Te!
A széthulló, ördögi bolygó pokoli körülményei között azt érzem,
hogy egy darabka boldogság jut nekem, a körülöttem levő mocskos szenny között.