Állt a tenger partján,a föveny simogatta meztelen talpát.Egyedül volt..csak a sirályok köröztek felette.Néha úgy érezte még Ők is kinevetik.De nem bánta,már olyan mindegy..Nézte a tengertgy .Eszébe jutott nagyapja,aki mikor kicsi volt a térdére ültette s mindig a napraforgót hozta fel,hogy ahhoz hasonlitson,csak olyan legyen,mindig a fény felé emelt fővel...Most mit is szólna,ha látná könnyeit,melyek már nem gyöngyöt sirnak.Pedig megtanut várni.Mégis becsapták.Most olyan elesettnek érezte magát.Egyedül,becsapva.Gondolatai egymást kergették,a sok miért melyre nincs válasz.Nézte a tengert,a fények játékát.A nap most tünt el a horizonton,s valami csoda tárult elé.Hirtelen mindent szépnek látott,s szive ismét megtelt melegséggel.A természet meggyógyitotta