Én egy rossz költő vagyok. Tény, nem vélemény. Nem, ma nem az Alacsony Önérzet-nap van, hogy ilyeneket mondok. Csak egyszerűen gondoltam, ha már itt olvasgatnak meg véleményeznek engem, megosztom veletek, hogyan is írodik egy versem. Miként működnek sorai és képei. Példaként a "Miért?" versemet önelemezném, révén rövid, tipikus és célratörő.
A verset egy találkozó, ha úgy tetszik "randi" után írtam, csalódottságomban. Egy Lilla nevezetű hölgyről szól, akit hosszú hónapok óta nem láttam már, és majdhogynem elfelejtettem. De valamiért akkor megint eszembe jutott csipkelődős, somolygós gyönyörű mosolya. Most már nem tudnám megmondani, miért. Lényegében: szépnek láttam, eszembe jutott, hiányozni kezdett, gondoltam felhívom, és megbeszélek vele egy találkát.

"Lángbőrű
Gyönyörű lehetnél
Én meg türelmes"

Lángbőrű. Lilla, mint rájöttem, szeplős. Jajj, szeplők a gyengéim...eddig ezek szerint csak sötétben láthattam, hogy ilyen hatalmas részletre nem is emlékeztem. Visszagondolva, ez igaz is, révén csak sötét bulikon találkoztunk, éjszaka.
Gyönyörú lehetnél. De hopp! Valami történt. Miért is nem volt gyönyörű? Én meg miért is nem voltam türelmes?

"Lilla most
Illatos lehetnél
Én meg figyelmes"

Játékosan formálom a ritmust, belső rímekkel, mert az jót tesz az összhangnak. Ez egy könnyed vers, nem akar túl sokat mondani. Viszont Lillácskának valamiért nem volt aurája. Ezalatt nem feltétlenül csak azt a nagy illatfelhőt értem, ami néha körülveszi ezeket a csalfa hölgyeket, hanem, amikor közelebb ültem hozzá, és megszagoltam a nyakát, valamit hiányzott. Ó, igen, mellesleg jól éreztük magunkat.
De valami mégis hiányzott. Akárhogy próbáltam belőle kiszedni a Nőt, hogy sugározzon, nem ment. Lehet, csak türelmetlen voltam. Lehet, csak neki volt rossz napja, de ettől elment tőle a kedvem.

"E világ
Óceánjai lehetnének színei
Szemeiden"

Nem volt kifestve. Pedig emlékszem ám, milyen szép színű árnyékokat tudott tenni a szemhéjára! Ez van.
Változott a ritmus, változott a hangulat.

"Én pedig
Megkereshetném kimúlt vágyaim
A zsebemben"

És passz. Emlékezhetnék a szép időinkre, de valamiért nem éreztem a pillanatot. Pedig egész nap miatta izgultam, a gyomrom is úgy kavargott. Haha, imádom azt az érzést!

"De nem, ez nem működik, ma nem lesz semmi...
Tegnap sem történt"

Igen, régebben sem volt közöttünk semmi különösebb testi dolog. Akkor éppen más volt az ok - elsősorban az, egy nőnek hűséget ígértem, amit pedig én egy nőnek ígérek...vagy akár akárki másnak ígérek...azt mindig betartom!
Ennyi az össz becsületem. Ennyit meg már csak illik megtartanom.

"Miért iszol mérgezett vizeket? Miért félek
Ajkaidból érezni az ízeket?"

Ennek amúgy nincsen értelme, de valami olyasmit mond, hogy elment a kedvem attól, hogy megcsókoljam.

"Mert ez már nem működik. Már felednélek téged...
Semmi sem történt"

Ehhez nem kell különösebb kommentár. Messzire ívelek a rímmel. Attól komorabb lesz a vers, ha ilyenekkel szeretnétek kísérletezni.

"Miért csókolnék ma hasist rólad? Tested
Pikáns fűszere helyett?"

A beszélgetésünknek végefelé pedig annyi maradt csupán összes gondolatom, hogy vele semmiféle testiségben nem vennék már részt. Legfeljebb egy kicsit tudatmódosítanék még vele együtt, mert azt mondta szereti ezt a cuccot. Lehet, elvinne abba a világba, megtetszene megint. És akkor újjáéledne minden vonzalmam...hajjaj!

Íme, itt van hát. Kicsi vers, kicsi gondolatok. Tanulság? Semmi. Csak apró dísz, amit kiírhatok magamból, titkon, névtelenül - nőkkel borzasztó diszkrét vagyok - ahelyett, hogy mennék az albérlőtársaimhoz: "Hát, bamme, f.szom kivan, itt volt ez a csaj, tudod, a Blaháról...hát...nem tudom...azt hittem jó lesz, de ma olyan szinten gyenge napja volt, halál kiábrándultam belőle."
Ilyeneket én soha sem mondok. Sem gondolok már. Helyette vagyok itt, és verseket írok. Azokon keresztül talán minden nőben megtalálhatom azt a szépséget - amit ha az adott pillanatban nem is - de amiért mind egyenként és mind egyszerre érdemes élni.

Még ha az jelen esetben annyi is volt csupán, hogy együtt utazunk zsibbadásországba vízipipával a szobája közepén.