Ő már részeg, talán halott is… az irigyek sóvárognak.
Felpörögnek a dobok, a buták még imádkoznak.
A térdük…nézd csak a földrögök belekúsztak húsukba.
Sótlanul éltek, úgy is olvadnak össze az őssel.

Valaki még kiált, vagy csak káprázat az egész. Némaság
telepszik az összegyűltekre, de tovább hasít az a hang.
Az angyalok már disszertáltak, nem repülnek többé.
De tudod mit? Talán soha nem is szálltak…csak heroin.
Döntöttek, mondtam gyerek vagy, „majd felnő, meghal”
ha…addig ne könyörögj, hallottad őket. Tán’ hazudtad?
Ne ordíts, ne zokogj! Majd felnősz, meghalsz csendesen.

Az angyalok is meghaltak, de ne aggódj, ők jók voltak.
Nem szédültek, csak lelökték őket onnan fentről.
Gyerek vagy, a koszos tollcsomók elfojtják sírásod.
Ne félj, nem fogsz felnőni, meghalni…angyal vagy.