Nap fényei átcikáznak,
őrült térben körbe járnak.
Keresik, őt, ki elszaladt,
eltévedt szép remény maradt.
Menekül a hívó szótól,
kedveségtől, minden jótól.

Lábán tűzforrón izzó vér,
útja után végére ér.
Arca viszont jégtől remeg,
szemzugából vére csepeg.
Üldözője, mint az árnyék,
élő tőle jót ne várjék.

Nem hagyja el. Semmiképpen!
Vele marad örök létben...
Ruháját tépi, szaggatja,
vész húrjait szív hallatja.
Halál csendje zúg a szélben,
így járnak ők: kéz a kézben.