Szomoruan búsan fájdalom illan,
egy messzi tájon könnycsepp csillan.
Ezer fájdalom egy könnycseppben,
hiába létezek,elveszek a ködben.

Egy érzés elöbukkanva ,értetlenül nézeget,
körülnéz és nem lát mást csak légüres teret...
Értéktelenségét születése elött érezte,
de mikor megszületett ,meghalt ..... pont egy cseppnyi vért veszve...

Feketeség és üresség található a ködben,
Mindenkit elborit,lehetsz te 10 vagy ötven.
Több rétegből áll ,mint te vakon látsz
Rádnehezedik,és te csak nézel..mit vársz??

Hogy miért nincsenek érzéseim adjak rá okot?
Azért talán mert gyötörték öket a gondolatok...
Minek megszületni,ha elpusztul azonnal
Nincs érzésem ,nem is lesz,viszem öket a siromba magammal.....

Azért nem értesz mert én látok,
Érzések nem dominálnak,lelkileg egy sirba elásva várok.
Mire kire? Én sem tudom magam
csak létezek és pusztitom önmagam.

Mikor azt mondod,hogy ismersz én csak röhögve nézlek
mit tudsz te? mit értesz ? kérlek...
Érzéseid nem segitenek végre értsd meg!
NE érezz,láss és gondolkoz vagy pusztulj el végleg!

Nem én vagyok az unalmas,a depressziós hanem te!
Tetteim nem az azonnal halott érzéseim vezette.
Gondolkozok és látok,lélek és érzés nélkül
Ezért látok át minden álcán ,ellenérvül.

Lehet énis könnycseppként végzem végül...
Legalább a lelkem nem lesz amúgyse nedves a vértől..
Legalább elmondtam amit akartam...
Érzések nélkül,mindent gondolatokba foglaltam.